kedvenc
szeretem ha mosolyogsz,
attól én is boldog leszek.
Nagyon ritkán ölelkezünk,de amikor igen, legszívessebben el se engednélek.
szeretnélek boldoggá tenni,
és mindent megfogok tenni azért,
hogy boldog legyél,
velem.
Semmit sem szeretnék most, csak hogy itt legyél, átölelj, és aludhassak a mellkasodon a cuki szívverésedet hallgatva..
Visszatekertem a legelejére..
Egy helloval kezdődött mindez..
Oh, az első emoji amit küldött nekem, egy elpirult, mosolygós emoji..
Oh és az első kép amit magáról küldött…
Milyen szép barna szeme van..
Aaajh, igen..És egy kép rólam..
Azt mondta, hogy gyönyörű vagyok..
Emlékszem, mikor ezt olvastam elpirultam és vigyorogtam mint a tejbetök..
Milyen jókat nevettünk egymás szerencsétlenségein…
Igen, itt írta le, hogy seggre esett a lépcsőn…Én meg rákérdeztem, hogy a lépcső jól van?
Nem haragudott meg, csak nevetett.
Oh igen, ezeket már éjjel beszéltük..
Itt vallotta be, hogy szeret…
Ahhw, most minden rózsaszín…
22:22
Kívánt valamint…
Ő is szokott, nem csak én?
Nem mondta el, mit kívánt…
5 betű…
H-val kezdődik…
L-el végződik..
Mi lehet az?
Halál?
Aaah neeem…nem… biztos hogy nem ez….
De azért rákérdeztem…
Talált!
De miért?
Elmesélte, hogy ő gyógyíthatatlan beteg…
Alig jósolnak neki 26 évet…
De nem jár kezelésre…
Emlékszem, itt győzködtem éjfélig, hogy menjen el…
Témát váltott…
Tudtam, hogy tereli, de hagytam….nem akartam, hogy olyanról kelljen beszélnie ami neki fáj…
Itt sírtam először miatta!
Nem hagyta, hogy sírjak…
Megnevettetett…
Fent voltunk hajnal 4-ig és nevettünk….
Elküldött aludni..
Ő nem ment, azt írta “még gondolkozik valamin”
Bla bla bla…
És itt az a rész mikor először veszekedtünk…
Elbúcsúzott tőlem..
Leírta, hogy szeret….
Én is…
És függesztette magát….
Mindig mikor megnyitottam a Messengert az volt az első, hogy megnézzem mikor volt elérhető utoljára..
22 órája volt elérhető..
23 óra múlva rámírt….
Olyan boldog voltam….
Elmondta, hogy miattam a falba verte a kezét…
Én is ugyanezt tettem, csak én tükörbe, de ezt nem mondtam neki…
Itt szerethettem belé..
Bla bla bla…..kibékülés
És megint egy veszekedés…
Azt írta, inkább hagyjuk egymást…
Ne írjak rá többé..
Rendben, ha így akartad, legyen…
Akár mikor kirakok valamit napomba, ő az első aki megnézi…
Kirakta ő is napjába a közös képet a párjával…
Elkezdtem sírni és a telefont a falhoz vágtam…
A képernyő darabokra tört…pont mint a szívem…
Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.
Te egyszerűen beragyogod az egész életemet.
Hiányzol nagyon
“De látom, hogy baj van, hisz sírtál. Senki nem sír ok nélkül.”
-mom